Történet

"Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni,
hogy felébredjen tudásvágya,megismerje a jól végzett munka örömét,
megízlelje az alkotás izgalmát,megtanulja szeretni, amit csinál,
és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog."
Dr. Szentgyörgyi Albert

„...csak ott erős a nemzet, ahol művelt a nép, s ahol tudják, hogy nevelés nélkül boldog és nagy nem lehet a haza.”

(Vasárnap Újság 1862)

„El nem hagyta Isten a csongrádi népet, hanem megáldá munkáját, és megerősíté azt úgy a vallás, mint a haza szeretetében. Megérteté vele Isten a boldog emlékű legnagyobb magyar jeligéjét: „Neveljük a népet!”. E szent szó mélyen hatott népünkre, s innét van az, hogy városunk építtete olyan iskolát, mely hozzá, a nyíltszívű magyar városhoz illő, és hogy fogadott annyi tanítót, amennyire ez idő szerint szüksége van. -Az itteni lelkes nép nem sajnálja az anyagi eszközöket, a szellemi művelődésért feláldozni. De látta azt, hogy csak ott erős a nemzet, ahol nevelt a nép, s ahol tudják, hogy nevelés nélkül boldog és nagy nem lehet a haza. Valóban megérdemli, hogy új iskolaépületét, mely 65500 forintba került, a Vasárnapi Újság hasábjain felmutassuk. Hadd tanuljanak mások ezen megpróbált, meghányatott várostól a nevelésért áldozni, és tanodájához hasonlót építtetni.

Az iskolaépület alapköve 1859-dik évben tétetett le, 1860-dik évben be is lőn végezve. Még ugyanez évben fel is szenteltetett, s az idő óta mint nyilvános tanoda naponkint folytonosan 7-8 száz gyermeket fogad magába. Ebben az iskolában van egy főelemi 4 osztályu fi-, és egy alelemi 2 osztályú nőtanoda, az első 5, az utóbbi 3 tanító felügyelete alatt áll. Az emeleten van egy nagy terem, melyben az énektan adatik elő. Ugyanott a muzeum, rajz és könyvtár termei. Ezen intézetben 8 osztály van elfoglalva; minden osztály a szükséges taneszközökkel és légvonó csövekkel ellátva. Az iskola 40 öl hosszu, 7 öl széles, falazata 5 öl és 4 láb magas; homlokzatán következő felírással: „Csongrád városa a Népnevelésnek.”

Csongrád városa ezen korszerű haladásával, a jelenkor elismerésére, az utókor hálájára érdemesítette magát. – Isten áldja meg ezen derék város lakosait, s azon nagy lelkü városi tanácsot és iskolaigazgatót, kiknek ernyedetlen szorgalma és fáradhatatlan munkássága alatt készült ezen iskola, melyCsongrád legfőbb ékessége.”¹

Indíttatás

Iskolánk 2010-ben ünnepli fennállásának 150. évfordulóját. Nagy dolog ez egy iskola életében. Felkérést kaptunk arra, hogy gyűjtsük össze azokat az adatokat, amelyek iskolánkat jellemzik. Írjunk egy olyan emlékkönyvet, amely bemutatja iskolaépületünk 150 évét.

Iskolánk nagy múltra tekint vissza. Itt rakták le elődeink a csongrádi népnevelés alapjait. A környék minden iskolatípusa itt kezdte meg működését. Az Alföld egyetlen tanítóképezdéje is itt nyitotta meg kapuit. Iskolánk történetének tanulmányozása lehetőséget ad arra is, hogy általa megismerjük a magyar közoktatás fejlődését, hogy megtudjuk, hogyan jutottak el a város és az ország vezető politikusai is annak felismerésig, hogy az oktatás fejlesztése a nép és az ország felemelkedésének egyik záloga. Többféle oktatási és politikai rendszert ismerhetünk meg ezáltal. Beleláthatunk abba, hogyan törekedtek a régi diákok, hogy minél komolyabb ismeretekre tegyenek szert. Hogyan vált lehetségessé az, hogy a helyi módosabb embereknek nem kellett távolabbi városba küldenie tudásra vágyó gyermekét? Milyen nehézségekkel kellett megbirkóznia a városnak azért, hogy előbbre jusson. Az egyszerű rozzant kis iskolákból, tanyai tanodákból hogyan alakultak ki a jó hírű, (a szó nemes értelmében vett) kiváló embereket képző intézmények? Milyen erőfeszítéseket tettek a megalakult iskolákat vezető, irányító és segítő szervezetek (iskolaszék, gondnokság) a helyi fiatalság kulturálódásáért? Milyen nehézségekkel küzdöttek elődeink, a 19. sz. pedagógusai, hogy a legegyszerűbb gyermekeknek is biztosítsák az írás-olvasás, számolás képességét? Milyen műsorokat szerveztek azért, hogy segélyt szerezzenek nehéz sorban élő tanoncaiknak, vagy hozzájáruljanak a felszerelés és szemléltetés korszerűsítéséhez?

Szóljon emlékkönyvünk Dudás Lajos tanár és helytörténész emlékének, aki évekkel ezelőtt már biztatott minket, hogy írjuk meg iskolánk történetét. Az ő lelkesedése, kutatómunkája, jegyzetei, gyűjteménye nélkül sokkal nehezebb dolgunk lett volna. Már régebben is készítettünk diákokkal iskolatörténeti munkákat történelmi versenyekre, pályázatokra, amelyek még az ő útmutatásai alapján és segítségével készültek. Már akkor biztatott bennünket arra, hogy készítsük el ezt a könyvet. A kutatómunkánk során gyakran eszünkbe jutottak a szavai.

Licsicsányi István és Gát László helytörténészek is örömmel fogadták az írás ötletét, és tanácsaikkal nagy részt vállaltak munkánk elkészítésében.

Sokat köszönhetünk Kása Piroska és Kása Erzsébet pedagógusoknak, akik bátorítottak, amikor úgy éreztük, meghaladja az erőnket ez a munka. Az ő iskola iránti szeretetük, biztatásuk, beszélgetéseik során egyre inkább körvonalazódott bennünk, hogyan is lehetne egy olyan olvasókönyvet szerkeszteni, amely egyaránt szól gyermekhez és felnőtthöz. Gondos, precíz gyűjteményük, élményszerű beszámolójuk, az itt eltöltött 40 éves emlékeik nagyon fontosak azért, mert így jobban belelátunk a múlt század második felének iskolai életébe.

A város intézményeinek munkatársai (kiemelten a Levéltár sőt annak külsős kutatói is) sokat segítettek könyvünk anyagának összegyűjtésében és az anyag rendezésében. Köszönjük az iskolában tanító és korábban itt tanító kollégáknak segítségét, őrzött dokumentumainak rendelkezésünkre bocsátását, írásait, valamint azoknak a névtelen, de számunkra fontos embereknek a bíztatását, akik segítettek, hogy a Kossuth iskola története elkészüljön.

Köszönetet mondunk a város vezetőségének, akik szívükön hordozzák iskolánk jó hírét és fejlődését, és komoly támogatást nyújtottak ahhoz, hogy ez a történeti anyag elkészülhessen és megjelenhessen. Segítségük nélkül nem mutathattuk volna be ezt az emlékkönyvet.

Ha ma végignézünk iskolánkban, akkor válik láthatóvá, milyen emberfeletti munka volt az, hogy a 150 éves iskola a mai követelményeknek eleget tegyen. A falak között más diákok járnak, mások a termek beosztásai, mások a szokások. Ha erre kíváncsi az olvasó, ha meg akarja tudni, milyen körülmények és emberegyéniségek alakították az intézményt, olvassa el könyvünket, és általa bepillanthat másfél évszázad tanítási módszereibe, tanterveibe, iratanyagába, szokásaiba, világaiba. Könyvünk azoknak is szól, akik kedves emlékként őrzik szívükben iskolánkat, és az itt tanító nevelőiket.

Berencsiné Dudás Katalin és Tarjányiné Csatári Márta