Csongrád a Nagyalföld déli részén, közvetlenül a Tisza és a Hármas-Körös összefolyása fölött terül el. Külső területe 17395 hektár, központi belterülete 965 hektár egyéb belterülete (Csongrád-Bokros a várostól 11 km) 83 hektár. A várost elszórtan tanyás ingatlanok veszik körül. A Tisza és annak holtágai ma is meghatározó jelentőségűek az itt élő emberek életében. A város határának talajszerkezete változatos. A Tiszát mindkét oldalon kötött talajú rétek kísérik, távolabb a kötött és a szikes talajok váltogatják egymást. A településtől északnyugatra homokos magaslat emelkedik. A vidék évi középhőmérséklete plusz 10 °C, az évi csapadékátlag 500 mm körül mozog. A szőlőtermesztés szempontjából fontos napfénytartam átlagosan 2100 óra évente. A nyári csúcshőmérsékletek gyakran a 40 °C-hoz közelítenek. A sík vidéket kevés helyen szakítja meg egy-egy 3-5 m magasságú halom , illetve mélyedés. A tengerszint feletti átlagmagasság 83 méter. A határ jellemző növényvilágát elsősorban a Tisza árterén nőtt fűz- és nyárfák, a holtágak nádasai, a mesterségesen telepített erdők, parkok, valamint gyümölcsösök és szőlőültetvények alakítják. Legfőbb mezőgazdasági termények: búza, kukorica, napraforgó, burgonya és egyéb zöldségfélék, a gyümölcs és a szőlő. A városban és környékén jelentős mennyiségű termálvízkészlet található. Csongrádon jelenleg 18.830 fő az állandó lakosok száma, sajnos évek óta fogyó tendenciával. A regisztrált munkanélküliség kb. 8 %-os.
A település történetét vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy az őskor óta élnek itt emberek. Életmódjuk alakulásában mindenkor döntő szerepet játszott a Tisza, melynek bőséges halállománya, nádasainak, ingoványainak termékei biztosították élelmüket, létük alapfeltételeit. A régészeti feltárások leletanyagának jó része a helyi Tari László Múzeumban található. A Körös torkolata alatt – a mostani közúti híd helyén – védett, jó átkelőhely volt a Tiszán. Amikor 896-ban – a monda szerint – Árpád fejedelem Alpárnál döntő győzelmet aratott a területet birtokló Zalán bolgár-szláv fejedelem seregein, a magyarok elfoglalták a mai Csongrád helyén talált földvárat. Árpád a vidéket Ondnak és törzsének adta szálláshelyül. A megrongálódott földvárat Ete, Ond fia újra felépítette az itt élő , megmaradt szlávokkal, akik a maguk nyelvén „ Csernigrádnak” (fekete várnak) nevezték el. Innen eredhet a mai Csongrád elnevezés. Szent István király Ajtony legyőzése után a Körös-vidéki területekből királyi vármegyét alakított ki, amelynek középpontja és névadója Csongrád vára lett. A megye első ispánsági központjáról a garamszentbenedeki apátság 1075-ös alapítólevelében esik először említés. A 12. század közepén Idrisi nagy és népes városként említi (1153). A gyors fejlődésnek indult várost a tatárok 1241-ben kirabolták, feldúlták. Kivonulásuk után ezért IV. Béla a megyeközpontot Szegedre helyezte át. Az elpusztult népesség pótlására általa betelepített kunok és már megtelepedett magyarok közötti harcokban Csongrád újra elnéptelenedett.
A zivataros hadi és gazdasági körülmények miatt a kereskedelmi útvonalak lassan másfelé terelődtek át. Ennek ellenére Zsigmond király uralkodása alatt a helység újból városi rangot ért el, de továbbra is a szegedi várhoz tartozott. A török uralom alatt a város erődítményét felújították, templomát megerősítették. A megszállás legtragikusabb szakasza a 15 éves háború (1591-1606) ideje volt, amikor a környék települései elpusztultak. Evlia Cselebi viszont 1665 körül a városban kis földvárról, mecsetekről, dzsámi kolostorról, medreszéről, elemi iskoláról, fogadóról és kicsiny bazárról tesz említést. 1686-ban egy teljesen kirabolt, kifosztott város szabadult meg a török igától.
A helyi gazdasági életre is serkentőleg hatott 1946. augusztus 1-jén az új forint bevezetése. Lassan működni kezdtek az ipari üzemek, dolgoztak a kisvállalkozók, a kifosztott földeken megindult a termelés, ennek ellenére több mint 1500 munkanélkülit tartottak nyilván. 1946 decemberére elkészült a Csongrádot Szentessel összekötő vasúti-közúti híd, melyet 1944. október 8-án felrobbantottak. A város közigazgatási területét 50 %-kal csökkentették, majd 1954-ben megszüntették járási státusát, korábban jól működő intézményeit lebontották, kulturális és sportéletét ellehetetlenítették. Az ezt megelőző államosítás fokozta a gazdasági és társadalmi nehézségeket, szinte teljesen megszűnt a magánkisipar és a magánkereskedelem, az értelmiség elbizonytalanodott. Az 1956-os forradalmi események idején október 27-től november 4-ig Nemzeti Bizottság irányította a város közéletét, ellátásának biztosítását.1960-ra a város földterületeinek 93,6 %-a szövetkezeti tulajdonba került, s az addig vidéken munkát vállalók foglalkoztatására új üzemek telepítése kezdődött el.
Megkezdődött a társadalom átrendeződése. Míg az 50-es évek elején a népesség 9,3 %-a dolgozott az iparban és 45,1 %-a a mezőgazdaságban, 1975-re a lakosság 46 %-a ipari munkásként, 26 %-a a mezőgazdaságban dolgozott. 1965-ben a város ismét járási jogot kapott, majd 1971-ben középfokú települési központtá minősítették. 1989 után az üzemek túlnyomó többsége a rendszerváltás illetve a privatizáció következtében átalakult, egy részük meg is szűnt. A változás munkahelyek megszűnését is jelentette, ugyanakkor új cégek, elsősorban kft-k és egyéb társasági formák, ezzel együtt új iparágak jöttek létre. Az új cégek közül a legjelentősebb a bokrosi városrészben működő MARS Magyarország Gyártó Kft. Az újonnan létrejött Ipari Park is több újonnan létrejött cégnek ad helyet. A rendszerváltásig mintegy 8500 lakás épült a város bel-és külterületén. A 90-es évek elején az építési kedv visszaesett, de az utóbbi 5-6 évben ismét felerősödött. A társasházak lakásai túlnyomórészt összkomfortosak. A magánházak komfortfokozata meglehetősen változatos képet mutat, jól tükrözik a családok anyagi helyzetét, az egyre nagyobb vagyoni különbségeket. A város közműellátottsága megfelelő. A vezetékes ivóvízhálózat teljes körű, az egészséges ivóvízkészlet hosszú távon biztosított. 2002-ben elkészült az új nagykapacitású, zártrendszerű, a legkorszerűbb technikával működő szennyvíz tisztítómű, ezzel szinte egy időben az egész városban megépült az új szennyvízhálózat, melyre a lakosság folyamatosan csatlakozhat. A vezetékes gázhálózat szintén 100 %-os kiépítettségű. Az úthálózat közel 100 %-a szilárd aszfalt burkolattal rendelkezik. Mintegy négy km hosszan kerékpárút is épült pályázati támogatással a város főútján, annak központjától a bokrosi útelágazásig, nyugati irányban.
A 2000. évi nagy tiszai árvíz komolyan veszélyeztette a várost is emiatt 2001-től folyamatosan erősítették a tiszai védőműveket. Jelenleg folyik a töltés sétánnyá alakítása a városi szakaszon, valamint a töltés tetején is kerékpárút létesült. Csongrád városa az E-5-ös útról a 451-es úton közelíthető meg Kiskunfélegyháza felől. Szeged felől két úton is elérhető: Hódmezővásárhely-Szentes, valamint Sándorfalva-Baks-Csanytelek. Ez utóbbi a rövidebb és a néhány évvel ezelőtti felújítás következtében már jó minőségű, néhány rövidebb szakasz kivételével. Ezen az úton érhető el a Csongrádtól mintegy 35 km-re lévő Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark. Bár a vonatközlekedés mind Budapest, mind Szeged irányába biztosított, a rossz csatlakozási lehetőségek miatt egyre bonyolultabb és lassúbb, emiatt a távolsági buszközlekedést választják legtöbben. A város iparában jelentős szerepet játszik a már említett MARS Magyarország Kft, a különböző légtechnikai cégek, a FRIGOLUX Kft., és a kisebb vállalkozások. A mezőgazdasági termelés korábbi magas színvonala a magángazdaságok létrejöttével kissé visszaesett, több gazdálkodó került kisebb-nagyobb válságba az utóbbi években. Az Európai Uniós csatlakozással várható, hogy egy tervszerűbb és korszerűbb irányban fog újra fejlődni ez az ágazat, számolva a jelentős EU-s támogatásokkal is. A térségben elsősorban gabonát és takarmánynövényeket, cukorrépát és vetőmagokat termesztenek. A város határába benyúló homokhátságon a hagyományos szőlő és gyümölcstermesztés a jellemző. Az állattenyésztésben a sertés és baromfi a jellemző, kisebb mértékben még szarvasmarha tenyésztéssel is foglalkoznak.
Itt kell szót ejtenünk a bokrosi városrészről, amely 1967-től szűnt meg önálló település lenni. A várostól északnyugatra, annak határától mintegy 6 km-re fekszik a kertes házakból és tanyás részekből álló településrész. Itt működik a már említett MARS Kft., ezenkívül általános iskola, óvoda, könyvtár és művelődési intézmény is szolgálja az ottani lakosokat. Régi vágya teljesült az ott lakó hívőknek, amikor 2001-ben átadásra került a vadonatúj katolikus templom. A kilencvenes években kiépült a vezetékes gáz, 2003-ban pedig a szennyvízelvezető rendszer, ezzel a csongrádi tisztítóműhöz való csatlakozás is megvalósult. 2004. őszén átadásra került a városrészt elkerülő út, mely a nagyszabású ipari fejlesztés következtében megnövekedett kamionforgalom elterelését szolgálja. Szintén 2004-ben került átadásra a Kossuth Lajos (jelenleg Nagyboldogasszony) Általános Iskola tornaterme, mely sok évtizedes hiányt pótol. A városrész nevezetessége a tiszai áradások esetén legtöbbször elöntött puszta, mely valaha igen jelentős szerepet játszott a szabadtéri állattartásban, ma már inkább idegenforgalmi és horgászati célokat szolgál az ott található természetes állóvizekkel. Csongrádon kiépült a város és térségének ellátását biztosító kiskereskedelmi hálózat, melynek jelentős része magántulajdonban van., újabban azonban két nemzetközi szintű élelmiszer diszkont lánc is betelepült egy-egy nagyobb kereskedelmi egységgel. A város 6 óvodaegysége egy központi igazgatóság alatt működik az utóbbi évek integrációs törekvéseinek köszönhetően. A város 5 általános iskolája közül 4 a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, 1 pedig a Római Katolikus Egyház fenntartásában működik. A három középiskola közül kettő jelenleg szintén a KLIK fenntartása alatt, egy pedig a Földművelésügyi Minisztérium fenntartása alatt működik. A város közművelődését a város önkormányzata által fenntartott Művelődési Központ és Városi Galéria, a 2002-ben átadott Csemegi Károly Könyvtár és Információs Központ, amelyhez hozzátartozik a Tari László Múzeum, a bokrosi Művelődési Ház és fiókkönyvtár, a megye fenntartásában működő Levéltár, egy vállalkozó által üzemeltetett Mozi igyekszik biztosítani. Meg kell említenünk az intézmények között a ma már nemzetközi hírnévnek örvendő Csongrádi Alkotóházat, a Gróf Széchenyi István Általános Iskola helytörténeti gyűjteményét is. Nevezetes Művészeti és kulturális események a képzőművészeti kiállítások, a komolyzenei hangversenyek, a képzőművészeti alkotótáborok. Nemzetközi hírnévnek örvend a „Kiváló Együttes” címmel rendelkező, 40 éve alakult, Arany” minősítésű ALFÖLD Néptánc Együttes, a Fesztiválzenekari címmel rendelkező Csongrádi Fúvószenekar.
A 19. század kiemelkedő jogtudósáról, Csemegi Károlyról nevezték el a 2001-ben átadott új városi könyvtárat, de utca is viseli a nevét, emléktáblája a Művelődési Központ falán ( Szentháromság tér 8. ) látható. Csongrádon született a szerbek egyik legnagyobb írója Milos Crnjanski, akinek emléktáblája a szülőháza falán, emlékkiállítása a Városi Könyvtárban látható. Csongrádon élt és alkotott Dr. Piroska János festőművész, akit akvarelljei, tájképei és csendéletei tettek híressé, és aki a 30-as években a város polgármestereként jelentős, a város mai arculatát is meghatározó építő munkát végzett. Állandó emlékkiállítása a Város Galériában ( Kossuth tér 9.) látható. Csongrád mai képzőművészeti életének is vannak kiemelkedő reprezentánsai: Dudás Sándor, Lantos Györgyi, Máté István és Tóth Béla szobrászművészek mellé csatlakozott újabban Balla Attila festőművész is. Rajtuk kívül alkotó pedagógusok, amatőr képzőművészek is szép számmal dolgoznak a településen. Itt kell említést tennünk a magánkezdeményezéssel létrejött Irodalmi Műhelyről is, melyben elsősorban helyi amatőr írók költők dolgoznak, alkotnak együtt. Írásaik az ALFÖLD Kulturális és Sport Egyesület gondozásában havonta megjelenő „FÖVENY” című irodalmi folyóiratban, és az évente kiadott „Üzenet társainak” című antológiában teszik közzé. A helyi kulturális életben jelentős szerepe van még a Városi Kamarakórusnak és a Csongrádi Színtársulatnak is. Az egyházak közül legjelentősebb a katolikus egyház a maga négy templomával, és a lakosság 90 % fölötti, ehhez az egyházhoz tartozó arányával. Említést érdemel még a református egyház gyülekezete egy templommal.
A civil szervezetek száma mára már meghaladta az ötvenet. A városban a következő médiumok működnek: a Csongrád Televízió heti 3 alkalommal jelentkezik friss műsorral, naponta önálló műsorral, valamint napi négy órában a Gong Rádió csongrádi adása. Két hetente a nyomtatott Csongrádi Hírek. A sportéletben továbbra is jelentős a kajak-kenu, az evezés, a labdarúgás és az úszás, de teret kapnak a technikai, az önvédelmi és a lovas sportok is. Hivatalos testvérvárosi kapcsolata van Csongrádnak a Finnországi Raisió városával, a franciaországi AGD településszövetséggel, a Szerb Óbecsével, a lengyel Belchatów városával és tárgyalások folynak egy romániai magyar településsel. Idegenforgalmi látnivalók közül kiemelendő Csongrád ősi magja a „Belváros”, mely még őrzi a török világ hangulatát, zegzugos utcáival, 2-300 éves épületeivel. A műemléki védettségű épületegyüttes a nemzeti örökség része. Itt található a Múzeumház ( Gyökér u. 1.), mely a 20. század elejének életét és használati tárgyait mutatja be, valamint Szervátiusz Tibor: Életfa című szobra. A városközpontban található Tari László Múzeum (Iskola u. 2.) az Ellés-parti monostor feltárt emlékeit, a Széchenyi Iskola helytörténeti gyűjteménye (Széchenyi u. 29.) a város és környéke néprajzi emlékeit mutatja be. Szintén a török időkből megmaradt mecset alapjaira épült 1722-bena Szent Rókus templom. A Város központi tere, a Kossuth tér a 18. században alakult ki. Itt található a magyar szecesszió egyik szép és jellegzetes alkotása a Batsányi János Gimnázium ( Kossuth tér 1.) épülete, amely eredetileg polgári fiúiskolának épült Ybl Lajos tervei alapján. 1987-ben és 2001-ben új épületszárnyakkal gazdagodott az intézmény. Az 1933-ban épült Városházával szemben emelkedik a neobarokk stílusú Nagyboldogasszony-templom (1762-1769), melynek fő oltárképét Tiziano: Mária mennybemenetele c. képe alapján Tari Lajos festette. A templom előtt a Millennium tiszteletére 2001-ben állították fel Tóth Béla szobrászművész alkotását, mely Szent István, államalapító királyunkat ábrázolja, amint lova mellett elmélkedik a magyarság jövőjéről.
A Kossuth térhez közvetlenül kapcsolódik a Szentháromság tér, a városközpont pihenő és sétáló helye. A parkban több szobor és emlékmű áll. Ezek közül az 1869-ben emelt Szentháromság-szobor a legidősebb, mely Marchalkó János műhelyében készült. A Hősök szobrát ( I. világháborús emlékmű) Somogyi Sándor tervezte, és 1923-ban állították fel. A park nyugati oldalán a Zeneiskola előtt áll Szentirmai Zoltán: Lány hegedűvel című munkája. A teret észak felől lezáró Hild-sétány közepén Tóth Valéria: Hild-kútja található. Szemben, a tér másik oldalán helyezkedik el a Művelődési Központ épülete, mely eredetileg Magyar Király szállodának épült. Dísztermét 1998-ban újították fel önkormányzati támogatás illetve magán adakozók jóvoltából. A Művelődési Központ földszintjén található Városi Galériában állandó és időszaki képzőművészeti kiállítások láthatók. A Fő utcán észak-nyugati irányban haladva, annak déli oldalán található a volt bírósági épület, valamint az Erzsébet Szálló.
Az ezt követő park közepén áll a 2002. decemberében átadott II. világháborús emlékmű, mely Lantos Györgyi, Máté István és Tóth Béla közös alkotása. Továbbhaladva elérünk a Dob utcából nyíló Gyógyfürdő-és uszodába. Az 1000 m mély termálkútból feltörő, közel 60 ºC-os vizet 1976-ban az Egészségügyi Minisztérium gyógyvízzé nyilvánította. A karbonátos gyógyvíz ízületi, reumatikus, nőgyógyászati betegségek megelőzésében, utókezelésében alkalmazható. Az épületben reumatológiai szakrendelés működik. A strandfürdő 50 m-es úszómedencével, télen sátorral fedett tanmedencével és termál ülőmedencével várja a vendégeket. A medencék mellett ligetes füves napozóterület is biztosított. Csongrád további varázsát elsősorban a „Belváros”-tól mindössze 300 m-re, az élő Tiszán kialakult üdülőterület adja. A Körös-torokkal szemben elterülő, sekély vízállás esetén 700 m hosszan és 60-100 m szélesen elterülő homokföveny és a 25-27 ºC-os víz a tengerpart illúzióját kelti. Itt minden megtalálható, ami a nyaraláshoz szükséges. A horgászok is hódolhatnak kedvenc időtöltésüknek. Kitartással szinte minden édesvízi halfajta fogható, ez a várost körülvevő gyönyörű és tisztavizű holtágakra is vonatkozik. A Tisza gátján kellemes kerékpár túrát tehet a vendég az Öregszőlőkbe, ahol a kirándulást színesebbé teheti egy borkóstolás valamelyik szőlősgazda pincéjében. A város 1987-ben Rómában elnyerte a Szőlő és a bor nemzetközi városa címet. Legjellemzőbb borfajták a Cabernet, a Kékfrankos, a Zweigelt és a Kadarka. A műszaki emlékek közül feltétlenül említést érdemel a pontonhíd, (Fahíd) mely sajátosan, pontonokon áll és nyitható, csukható. Ez köti össze a várost a Köröstől északra fekvő Tiszán-túli területekkel: Csépa, Szelevény, Tiszasas stb. Csongrád évente több nagyszabású, az idegenforgalom vendégeinek is szóló programsorozatot szervez és bonyolít le. Ezek közül is kiemelkednek a Csongrádi Napok és a Körös-toroki Napok, minden év augusztusában.
