Forgó Edit, akinek a néptánc az élete

30 éve vezeti a Martin György díjas Forgó Edit az Alföld Néptáncegyüttest. Számos szakmai sikeren és díjon túl, most Edóval,  – ahogy a városban és a szakmában nevezik, – átbeszélgettük ezt a „röpke” időszakot.
A gimiben osztálytársak voltunk. Már ott is tudtuk, hogy mindened a néptánc. De még nem kérdeztem meg, hogy hol és mikor kezdődött el ez a történet…

Én hiszek a fátumban és életem során sok jel mutatta meg, hogy jó helyen vagyok-e vagy éppen letértem a helyes útról. Ez csak azért érdekes, mert ahol most az Alföld Néptáncegyüttes épülete van, az korábban az ovim és az általános iskolám volt. A néptánc általános iskolában talált rám, vagy inkább találtunk egymásra. Kókai Lajosné tanárnő vezette akkoriban a néptánc szakkört és tartott órákat nálunk az iskolában. Én is elkezdtem hozzá járni. De most nem kell azt képzelni, hogy már éreztem, hogy megvan a hivatásom. Majd Góg János táncosokat keresett az iskolánkból. Így kerültem az Alföldbe. Szorgalmasan táncoltam és mivel magas lány voltam, néha már a nagyoknál is helyettesíthettem, ha valaki beteg lett. Aztán kezdtem érezni, hogy ez az én utam. A gimiben folytattam a tanulás mellett a néptáncot.

És mi volt gimi után?

Gimi után, amikor te mentél egyetemre, akkor én fejest ugrottam az elvárások tengerébe és versenyről versenyre jártam az Együttes akkori tagjaival.  Bizonyítani akartam magamnak és persze a világnak. Gyakorlatilag 1991-től vezetem a csapatot, de főállásban 1994-től vagyok az Alföld vezetője.

Hány csoportod van korosztályilag?

Most öt csoport van az Aprók, a Cseperedők, a Gyerek az Ifjúsági és a Felnőtt csoportok. Amikor átvettem az együttest, akkor kb. 50-60 táncosunk volt, most százhúszan vagyunk. Mi amatőr néptáncegyüttes vagyunk, ahhoz hogy ilyen szinten működni tudjunk, Csongrád városa nagyban hozzájárul. Az épületünket  és annak költségeit a város biztosítja  számunkra. Természetesen ezért ránk évek óta számíthat a város, hiszen szívesen lépünk fel a hivatalos és ünnepi rendezvényeken. A hagyományos Alföld Karácsonyi Gálánkra két nap alatt elfogy minden jegy. Jó érzés, hogy a városban szeretnek és elismernek minket.

Milyen meghatározó pillanatok voltak az életedben?

Nagyon sok feledhetetlen élmény és emlék köt az együtteshez, de hadd osszak meg egy számomra meghatározó szomorú momentumot. Már tizenhat éve annak, hogy meghalt egy kislány a próbateremben. Ettől a naptól másként néztem az életemre és a munkámra, minden átértékelődött bennem és mindenkiben, akik ott voltunk. Egy genetikai szívbetegség okozta a halált, ami bármikor és bárhol megtörténhetett volna, de hogy pont a próbateremben ért minket a tragédia, számomra egy karmikus intőjel volt, hogy nem biztos, hogy jó úton járunk. Változtattam. Nemcsak a versenyek, fesztiválok, a díjak számítanak, hanem az, hogy együtt legyünk és örömmel éljük meg a néptánc adta csodás és mesés pillanatokat.

Harminc éve vagy ebben a világban? Milyen érzés?

Eszembe jutott sok emlék, de talán a legkedvesebb, amikor Kovácsné Kati (Művelődési Központ akkori vezetője) rám akarta bízni  az együttes vezetését, nem akartam elvállalni még. Elhívott egy beszélgetésre, hogy majd ott meg fog győzni arról, hogy igenis alkalmas vagyok erre a pozícióra. Én akkor is azt hajtogattam, hogy nem szeretném, semmilyen szempont szerint nem vagyok jó, sőt még a telefont sem tudom használni. Mutogatni akarta, hogy milyen egyszerű telefonálni, de a telefon billentyűzetén kiesett egy gomb. Nosza, egy pillanat alatt az asztal alatt voltunk és négykézláb kerestük. Akkor nevetve azt mondtam neki „Kati, ha ez ilyen feladat, akkor el tudom vezetni az együttest én is…” Azóta is nevetünk, ha ez a jelenet beugrik. Persze azért nem sorolom a számos csodás fellépésünket, amikkel remélem, hogy a néptánc iránti szeretetet, tiszteletet kicsit sikerült növelni.

Hogy telik egy napod?

Egy átlagos nap, amikor nincs fellépésünk úgy telik, hogy kezdek az irodában és adminisztrációs ügyeket intézek, mert a Csoóri Sándor Alap Csongrád-Csanád vármegyei koordinátora és az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület Dél-Alföld képviselője is én vagyok. Ha a papírmunkával végeztem, varrom a néptánc ruhákat, mert ez is hozzám tartozik. Délben én is ebédelek, majd háromtól kezdődnek a próbák a különböző korcsoportoknak és egészen kilencig, tízig a próbateremben vagyok a táncosaimmal. Gyakorlatilag itt élek.

Boldog vagy ebben a világban?

Ez a táncos élet elég zárt. Mi kicsit furák vagyunk másoknak. A táncos párom mondja mindig, hogy „Hol élsz te Forgó, biciklibelsőben?”. Ezt arra értette, hogy nem érdekel a külvilág, én elég jól el vagyok a saját világomban. Bár most elmentem közművelődési munkatárs képzésre, hogy legyen egy polgári szakmám is. Na, itt eléggé ki kellett jönnöm a „biciklibelsőből”. De nem annyira esett jól. Rájöttem, jobban szeretek a saját világomban élni. És ez a néptánc világa.

Mennyire volt nehéz ez a harminc év?

Ötven évesen elgondolkodtam, hogy ez mind szép, ami eddig történt, de mindenem odaadtam az együttesnek. Mert míg mások este az otthonukban vannak, addig én még mindig a táncteremben. Nekem nincs nárcisz a kertemben, mert nincs időm kertészkedni. Majd egyszer csak ott álltam Nagy Guszti (gimnáziumi évfolyamtársunk szerk.) sírjánál és nem is értettem, hogy ez hogy történhetett, hiszen fiatalok vagyunk még… És eltemettük Nagy Gusztit, akivel a szalagavató keringőnk minden percére emlékeztem. Ott arra döbbentem rá, hogy még én nem éltem meg az életem igazán. Most kicsit ezen is változtatni szeretnék.

Mit tud adni a néptánc a mai fiataloknak?

A magyar autentikus néptánc szerintem a legszebb a világon. Viszont tematikus mondanivalóval megfűszerezve még több embert meg tudunk szólítani. Az Ellopták a biciklim című számunk annyira sikeres lett, hogy már vigyáznunk is kell, ne ez legyen az, amivel azonosítják az Alföld Néptáncegyüttest. De persze örülök, hogy a fiatalok imádják az előadásunk e részét. Figyelek arra is, hogy a fiatalok ötleteit is hasznosítsam. Most például kortárs balett előadáson voltunk és onnan is inspirálódtunk. Több fiatal táncosom is van, akikkel közösen álmodjuk meg az új koreográfiákat.

Mik a terveid?

Ha csongrádi vagy, akkor vagy a szüleid néptáncoltak, vagy te, vagy valaki a családban. Itt azért az 50 éves Alföld Néptáncegyüttes mély nyomot hagyott a város életében. És még nincs vége, hiszen rengeteg tervünk van. Idén a fél évszázadot megünnepeljük az együttessel és a várossal karöltve, mert ez közös érdem. És sokat köszönhetünk egymásnak. Szeretnék egy jubileumi vacsorát, ahova a régi táncosok is eljönnek, kiállítást, ahol bemutathatjuk az Alföld Néptáncegyüttes eddigi legemlékezetesebb pillanatait, egy kiadványt, ami 50 történetet mesél el az együttes életéből, de azt is szeretném, hogy a mostani együttest ünnepeljük, hiszen ők dolgoznak most és viszik tovább az Alföld örökséget.

Végezetül az még a tervem, hogy úgy menjek el nyugdíjba, hogy egy olyan együttest adjak át az utánam jövő fiatal nemzedéknek, akire, ha visszagondolok mindig büszkeség töltsön el. Annak az embernek, aki ezt a z együttest átveszi tőlem, azt szeretném örökül hagyni, hogy könnyű dolga legyen és maradjon lehetősége a folytatásra.
És nyugdíjas éveimben úgy tudjak majd nárciszokat ültetni a kertemben és kutyát sétáltatni, hogy büszkeséggel töltsön el mindaz, amit a negyven év alatt alkottam és a városnak adtam magamból.

 

Forgó Edit 365 napjának szakmai eseményei

II. Csongrád-Csanád Megyei Néptáncpedagógusok Találkozója    „Csongorádi gulyajárás…” Országos Népzenei Tehetségkutató Verseny     XXXI. Országos Gyermek- és Ifjúsági Néptáncfesztivál     Nyári Gála    „Járd ki lábam, járd ki most!” Szóló Néptánc- és Népdaléneklési verseny    Kiscsősz edzőtábor    Dél-alföldi Táncok Csongrádi Szakmai Hétvégéje    Néptáncosok Területi Bemutató Színpada-Kisújszállás    Karácsonyi Gála

 

 

Palásti Márti