Csongrádon már nagyon sokan várják, hogy Farkasházi Réka és a Tintanyúl elkápráztassa a kicsiket és a játékos kedvű nagyokat az Adventi Forgatagban december 2-án. Ez és sok más érdekesség is kiderül a csongrad.hu-nak adott interjújából.

Ki is ez a Tintanyúl? Miért ez lett az együttes neve?

A Tintanyúl Csukás István egyik ikonikus karaktere, a PomPom meséi sorozatból. Ő az a figura, aki a saját kárán tanul, a Bátor Tintanyúl. A zenekarral szerettünk volna valami gyerekbarát, izgalmas karakterű, de kedves nevet találni névnek. Az egész egy szójátékból indult, és nagy boldogság számunkra, hogy Csukás István nagy szeretettel adta nekünk ezt a nevet. Mai napig őrzöm azt a kézzel írott levelét, amelyben hivatalosan átruházta ránk ezt a nevet. Így mondhatjuk nyugodtan, hogy ő lett a névadó keresztapánk, akinek többször is mondtam, hogy milyen jó lenne, hogyha kaphatnánk tőle egy dalszöveget. Aztán egyszercsak felhívott telefonon, és mondta, hogy akkor diktálja. Sosem felejtem azt a pillanatot, a próbateremben voltunk a fiúkkal és lélegzetünket visszafojtva írtuk le a dalszöveget, amely igazi kincs számunkra, hiszen gyerekkorunk kedvenc meséinek szerzője kifejezetten nekünk írta a Tintanyúl Induló szövegét. Azóta nem telhet el koncert anélkül, hogy ezt játszanánk, emblematikus dalunk lett. Sajnos azóta már Csukás István nincs közöttünk, de a legutóbbi lemezünkön az ő emlékére is megszületett a Tintanyúl visszatér című dal is. 

Mi vezetett téged arra az elhatározásra, hogy gyerekeknek szeretnél zenélni?

Úgy nőttem fel, hogy apukám gyerekeknek zenél, műsorokat csinált és dalokat írt, megzenésített verseket énekelt. Nekem ez természetes közeg volt már kicsi gyerekként is. Aztán amikor az első gyerekem, aki azóta már éppen fel is nőtt, kicsi volt, és több lett a szabadidőm, megszületett az első lemezem, jöttek az első koncertek és elkezdődött egy folyamatos fejlődés, ami azóta is tart. Azért is végeztem el közben a drámapedagógiai szakot, hogy legyen egy eszköztáram, amellyel felelősen tudok a gyerekekkel foglalkozni. Nagyon szeretek gyerekek között lenni, feltölt az a tisztaság, ami sugárzik belőlük. Csodálatos pillanatokat élek meg a színpadon, de biztos, hogy ez egy adottság, egy elhivatottság, ezt nem lehet anélkül csinálni. A zenekar tagjai pedig, akik egytől-egyig kitűnő zenészek, tökéletes partnereim ebben. 

 Milyenek a mai gyerekek, mire figyelsz, mikor a dalokat írjátok? 

A mai gyerekek nagyon nyitottak és elfogadóak. Mindent tudni akarnak az őket körülvevő világról. És sokkal többet fognak fel belőlük, mint amit mi elképzelünk. Szoktam mondani, hogy mi neveljük a jövő zeneértő közönségét, szóval semmiképpen sem egyszerűsítjük le se a dallamokat, se a szövegeket. Sok olyan dalunk is van, amelyeknek a szövege kortárs költők verse, Kovács András Ferenc, Szabó T. Anna, Finy Petra, Tóth Krisztina versei is dallá formálódtak nálunk.  Így mindenféle témáról és számos hangulatban születik dal, de azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szülők se meneküljenek fejvesztve, ha bennünket kell hallgatni. Mi azt valljuk, hogy az egész családnak zenélünk, 0-99 éves korig. Nagy öröm látni, amikor egy család eljön a koncertre és látszik, hogy mindenki jól érzi magát. 

Mit szeretnétek átadni a titeket hallgató családoknak?

Leginkább a szeretet fontosságát és erejét. A világ és a mások felé való nyitottságot. Hogy felelősséggel tartozunk egymásért és a környezetért, amiben élünk. Hogy ne felejtsenek el játszani, együtt lenni. Nemrég elindítottunk a YouTube-csatornánkon egy podcast-sorozatot, amely talán inkább a szülőket szólítja meg, s amelybe ismert művészeket, zenészeket hívunk meg. Velük társasjátékozunk egyet a speciális Tintanyúl-társasjátékban, és a végén egy-egy közös duettet is előadunk. Vendégünk volt már eddig Lábas Viki, Beck Zoli, Kiss Tibi, Dolák-Saly Róbert, Malek Andrea, éppen most jön a beszélgetés Geszti Péterrel.  Ezek a beszélgetések is sok olyan üzenetet hordoznak, amelyet fontosnak tartunk. A jövő év titkos terve pedig egy különleges duett-koncert, ezeknek a beszélgetéseknek a résztvevőivel.

Azért az énekesi karrier mellett, színésznő is vagy. Milyen színházi szerepeid vannak?

Jelenleg az Átrium Színházban az általam írt Varázsnagymama című előadásban. Ez egy nagy álom volt, hogy legyen egy színházi előadásunk, és tavaly megvalósulhatott, óriási boldogság. Az Újszínházban nyolc éve játszom, ha januárban újra kinyit, ott is visszavárnak a szerepeim.

 

Mi az álomszereped?

Sosem volt ilyen. Mindig az, amit éppen játszom vagy próbálok.

Ki inspirál, ki a példaképed?

Általában nők. Fantasztikus kolléganőkkel hozott össze a sors, akiktől rengeteget tanulok. Most éppen Bánsági Ildikó világban való létezését és fantasztikus játékát nézhetem közelről, a már említett Varázsnagymama előadásban. 

Közelednek az ünnepek, hogyan készülsz a karácsonyra?

Nagyon korán kezdem a készülődést, hiszen a zenekarral már ősszel tudnunk kell, hogy mit csinálunk karácsonykor. Évek óta hagyományosan ünnepi nagykoncertet tartunk Budapesten a MOM Kulturális Központban, ezenkívül pedig az országot járjuk, igyekszünk mindenhová eljutni a karácsonyi koncertünkkel. Úgyhogy amennyire tudok, próbálok előre tervezni, fokozatosan díszítem fel a lakást, gondoskodom a meglepetésekről és igyekszem lélekben is ráhangolódni az ünnepi időszakra. A férjemmel együtt tervezzük meg az ünnepi menüt, a bevásárlást, de persze bármennyire is szeretnénk, mindig marad valami az utolsó napokra is. Idén például még december 22-én is fellépek, Bereczki Zoltán győri koncertjén leszek vendég. Úgyhogy izgalmas lesz az idei december is. 

Mi volt a legszebb karácsonyi emléked? 

Sok ilyen van. Kislányként a nagyszüleimmel közös ünnepek, amikor együtt táncoltunk a fa körül. Aztán amikor már egyre több gyerekkel várjuk a karácsonyt. 2017 karácsonyán például együtt tudtuk meg a nagycsaláddal egy torta belsejének színéből, hogy ki érkezik hozzánk a családba. A következő év pedig azért volt különleges, mert már ott volt velünk Tamara, ráadásul ekkor ünnepeltünk először az új otthonunkban, ahová az ő születése előtt pár nappal költöztünk be. Karácsonykor nálunk mindig nagy a jövés-menés, a család és a barátok egymásnak adják a kilincset, tavaly volt olyan, hogy egyszerre 25-en is voltunk a nappalinkban.

Jártál már Csongrádon, hallottál már városunkról?

Természetesen! A zenekarral és a különböző színházi produkciókkal nagyon sok városban jártam, így Csongrádon is felléptem már. Nagyon várjuk a közös ünnepi hangolódást, örülünk, hogy mi is részesei lehetünk idén az adventi forgatagnak, visszük a legszebb és a legvidámabb karácsonyi dalainkat! 

Palásti Márta