Óbecse a Délvidék földrajzi középpontjától kissé észak-keltere, a Bácska keleti részén, a Tisza jobb Partján fekszik. A községhez Óbecse városon kívül még Bácsföldvár, Péterréve, Pecesor, Drea és Csikéria (Radicevic) tartozik. Összterülete 487 km2 .Mind a 6 helységet figyelembe véve a község lakosságának száma már néhány éve 40987 fő (magyar: 20018 fő, szerb: 16832 fő, német: 46 fő, horvát: 437 fő).
A község jelenlegi területén a régészeti ásatások során az emberiség ősi időszakából származó tárgyakat is találtak. Az eddigi ásatások és feltárt anyagok alapján megállapították, hogy ezen a területen már ötezer évvel i.e. azaz a korai neolit korszakban létezett település. A város jelenlegi helyén és annak környékén az őstörténelem minden korszakában és kultúrájában volt élet. Településeket találtak a neolit, eneolit, bronz- és vaskorszakból egészen a történelemi időszakig. Időszámításunk kezdetén ezeket a területeket a szarmaták lakták. A nagy népvándorlások viharos éveiben ezeken a területeken sok törzs vonult át, hosszabb vagy rövidebb ideig tartózkodva itt, maguk mögött hagyva házaikat és sírjaikat. A legtöbb tárgyat az avarok hagyták maguk után a VI. és a IX. század között, akik halottaik sírjába sokszor gazdag adományt helyeztek.
A középkorban a mai Óbecse város területén és környékén kialakult néhány település. Ezek közül egyesek megszűntek létezni, egyesek viszont tovább fejlődtek és léteznek. Így pl. Óbecse, Bácsföldvár és Péterréve. Két középkori település nevét is tudjuk, melyek ugyan már megszüntek, de nevük fennmaradt Botra és Perlek. A Botra falu Óbecsétől délre feküdt. A VIII. és a IX. század között ezen a területen egy egész sor település volt. Egyebek között rátaláltak egy templom alapzatának a maradványaira is, amelyet sírok öveztek. Óbecsétől északra a Perlek nevű falu helyezkedett el. Ez a falu a XI-XII. században alakult. A török feljegyzések már 1650-ben említik ezt a falut, de 1698-ban már elnéptelenedettet. A régészeti ásatások folyamán a falu területén egész sor létesítményt találtak: félig földbevájt veremházakat, takarmányárkokat, hulladékgödröket, kutakat, árkokat.
Óbecse helyiség középkori maradványaira még nem találtak rá. Valószínű, hogy azok a jelenlegi város alatt vannak, ami megnehezíti a kutatásokat. Óbecsét először 1091-ben, Péterrévét 1092-ben, Bácsföldvárt 1316-ban említik. Drea az I. világháború után, Radicevic pedig a II. világháború után épült fel. Mint erődítményt, Óbecsét 1238-ban említik, amikor IV. Béla király levelében Óbecsét a székesfehérvári szerzeteseknek adományozta.
A XVI. század közepéig Óbecse több nemes birtokában volt. A híres Mehmed török pasa 1551-ben elfoglalta a várost és az egészen 1687-ig török fennhatóság alatt volt.
A nagy osztrák-török háború után a XVIII. század végén III Arsenije Carnojevic által vezetett szerb népvándorlás és az 1699-ben kötött békét követően ez a terület visszakerült a Magyar királysághoz. A bécsi kormány a határ mentén megalakítja a Tisza-Maros határőrvidéket.
Az osztrák-török háború után 1758-tól és a pozsareváci békét követően a törökök elvesztik a Bánságot és ez szükségtelenné teszi a határőrvidék létezését. A megyei hatalom követeli a határőrök kiváltságainak megszűntetését, ami azonban nagy ellenállásába ütközik. A bécsi kormány, hogy lecsillapítsa a határőrök elégedetlenségét, 1751-ben Tiszai Koronakerületet alakít, melynek székhelye Óbecsén volt. Ehhez 14 Tisza menti község tartozott.
A Koronakerület majd egy évszázados fennállása alatt Óbecse fejlődésnek indult, elsősorban a kisipar és a kereskedelem terén. Különböző gazdasági és társadalmi tevékenység fejlődésével a város közép Tisza mente politikai és művészeti központjává vált. Ebben az időben megnövekedett a lakosság száma is, úgyhogy az 1820-as évi népszámláláskor Óbecsének 8357 lakosa volt.
Óbecse a Magyar királysághoz tartozott 1918-ig, amikor ezek a területek az SzHSz-királyság részeivé váltak, elfoglalták (hivatalosan 1920 június 4.-től a Trianoni békediktátum elfogadásával). Az elcsatolást követően több tízezer magyart öltek meg, üldöztek el egész Délvidékről, így az etnikai viszonyok is megváltoztak.
A két háború között Óbecsén fellendült az ipar, amely 1500 munkást foglalkoztatott és az itt dolgozók száma később sem csökkent jelentősebben.
A II. világháború során 1941 áprilisában a Magyar Királyság visszaszerezte Bácskát. Óbecsére a magyar katonák 1941 április Virágvasárnapján vonultak be, ünnepélyes keretek között.(Bánságot a németek foglalták el.)
A II. világháború után a 1947-es párizsi békeszerződéssel újra elcsatolták Magyarországtól Bácskát, Jugoszláviához. A megszállás után több ezer magyart és németet végeztek ki, illetve telepítettek el.
Óbecse járási székhely lesz egészen 1955-ig, amikor is a verbászi járáshoz, majd ugyanabban az évben az újvidéki járáshoz csatolják.
Az 1991-es háború után sok magyar elmenekült az Anyaországba. A magyarság aránya Délvidéken rohamosan csökken; mára Szerbia és Montenegró államszövetség területén mintegy 290000 magyar él, Óbecsén s környékén pedig kb. 20000.
Bővebb információ: www.becej.rs
